Laczkó Ilona Adél |

Amikor 2013 márciusában Rómában felszállt a fehér füst, mert a bíborosok a Sixtus-kápolnában Jorge Mario Bergogliót, Buenos Aires bíboros érsekét megválasztották a 266. pápának, sokan meglepődtek, hogy Ferenc néven kíván a pápai trónra lépni.

Én pedig még jobban meglepődtem, hogy őelőtte Assisi Szent Ferenc nevét senki nem viselte egyházfőként. Ennek okait azért igyekszem megvilágítani. Ahogy az sem véletlen, hogy a közkedvelt argentin érsek – jezsuita létére – a döntésével éppen az állatok és a természet védőszentjének adott különös hangsúlyt. (Szent Ferenc emléknapján, október 4-én van az állatok világnapja is.) Abban sincs semmi meglepő, hogy az emberek többségének Szent Ferencről legfeljebb Zeffirelli csodálatos filmje, a Napfivér, Holdnővér jut eszébe, nem pedig a kolduló ferences rend vagy a ferencesek tevékenysége. Szunyogh Szabolcs életrajzi regénye, az Assisi Szent Ferenc élete telis-tele van meglepetésekkel.

Szunyogh Szabolcs otthonosan mozog a vallási témákban, és kiváló életrajzíró. A nyolcvanas években a Tankönyvkiadónál megjelent (hiánypótló) vallási ismeretterjesztő munkái közül több is ajánlott mű volt az irodalomtörténetet kedvelő gimnazisták számára. Életrajzai közül legutóbb Mária Teréziáról írott regényét ajánlottuk, 2023-ban jelent meg a Sissy – A lázadó császárné, majd ugyanebben az évben a Szent Ferencről szóló.

Egy életrajz akkor jó, ha hiteles és a legközvetlenebb emlékeken, forrásokon alapszik. A régmúlt hősei, és különösen a szentek esetében azonban az író számára komoly nehézséget jelent hiteles kortárs adatokra lelni. És akkor még nem említettük az ilyen-olyan okból elkövetett ferdítéseket, hamisításokat. Úgyhogy a regény kapcsán szeretném kicsit felidézni a valóságos Francesco korát.

Assisi Ferenc halála (1226) után két évvel IX. Gergely pápa (Ugolino bíboros) szentté avatta Ferencet, majd megbízta Celanói Tamást, hogy írja meg az életrajzát. Az a mű erősen igyekezett megfelelni az egyházi elvárásoknak. Később egy pápai bulla megfosztotta szabályozó szerepétől Ferenc − közismert és nagyon népszerű − végrendeletét. A hiányos és torz életrajz pontosítására – a ferencesek káptalanjának felkérésére – a kolduló szerzetest közvetlenül ismerő testvérek megírják a Három testvér legendáját és a Perugiai legendát. E két műből az egyszerű, érző ember élete rajzolódik ki, nem a megközelíthetetlen szent képe. Az életrajzok közötti jelentős eltérések érthető módon zavart okoztak. Celanói Tamás kiegészítette korábbi munkáját. Egy idő múltán a később szintén szentté avatott Bonaventura új életrajzot készít, Legenda Maior címmel. A testvérek emlékeiből ő sem vett át mindent, ugyanakkor törekedett arra, hogy Ferenc minél hitelesebb ábrázolásával csökkentse a Ferenc nyomát követő rendek és az egyházi vezetés közötti ellentéteket, vitákat. Az ő művét a Szentszék Ferenc egyetlen hivatalos életrajzává nyilvánította.

De mit hagyhatott ki belőle a később szintén szentté avatott Bonaventura?

Szunyogh Szabolcs erre ad rendkívül hihető és érdekes választ a könyvében. Rögtön a bevezetőben (és nem ok nélkül) leszögezi: „Ez a történet: fikció. Igaz, a szereplői valóságban is élt személyek, akiknek életét és tetteit szent iratok és legendák őrzik. Legendák, amelyek igyekeztek a valóságot leghívebben leírni – de azért a szájról szájra terjedő történetek olykor csorbultak, máskor meg gazdagodtak a lejegyzés előtt, néha még közben is. Ez a történet tehát a hét-nyolc évszázada megtörtént eseményeket éppen úgy mondja el, ahogyan a korabeli emlékezők tették: olykor némi pontatlansággal kiegészítve a hiányzó részleteket (…). A könyv tehát tisztelgés Assisi Szent Ferenc előtt – de ismétlem: fikció…”

• Olvass bele!

Tegyük fel, hogy létezik egy olyan életrajz, amely a lehető legközelebb áll a valósághoz. Nyilvánvaló, hogy ennek a Szentszék egyáltalán nem örülne. Ha pedig Ferenc egyik kortársa, példának okáért éppen Bonaventura írta volna, akkor az alighanem szigorúan őrzött titkos dokumentum lenne. Tegyük fel, hogy ez a dokumentum egy magyar történészprofesszor birtokába került, aki halála előtt átadja egy ifjú történészhallgatónak, Daninak, aki éppen témát keres a diplomamunkája megírásához. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy egy ilyen dokumentum létezése a titkosszolgálatokat is érdekelheti, így aztán szegény Danit Budapesten hamarosan tőrbe csalják, megzsarolják és a titkos életrajz átadására kényszerítik. (Hogy kicsoda? Valamilyen titkosszolga…) Szerencsére a fiú előtte beszkennelte az életrajzot, így vele együtt mi is elolvashatjuk, mégpedig Szunyogh Szabolcs igen remek tolmácsolásban. Igen leleményes ötlet a fiktív, krimire hajazó jelen váltogatása, majdnem összemosása az 1200-as évek megidézésével.

Mi lehet a titok? Mi nem volt elfogadható az egyház számára már Ferenc életében sem? Röviden megfogalmazva: az, hogy Ferenc egyáltalán létezett.

Francesco (születéskori nevén Giovanni di Bernardone) gazdag, assisi-i kereskedő családba született. A lump életet élő fiatal katona megcsömörlik a világi élettől, a gazdagok fitogtatott hatalmától, álságos életvitelétől. Egy látomásában megjelenik Jézus, és ezt mondja neki: „Menj, és javítsd meg a templomot, amely romokban hever!” Eleinte valóban romos templomokat épít újjá egyre növekvő számú követőjével együtt, majd rádöbben, a küldetése ennél sokkal nagyobb: a romokban lévő egyházat kell megjavítania, a hitüket vesztett híveknek kell útmutatást adnia.

Francesco a természet szeretetéről, az egymás iránti békességről, a kapzsiság és a hiúság megtagadásáról, vagyis Jézus eredeti tanításairól mesélt a híveinek. „A testvérek járták a vidéket, és mindenki prédikált. Ostorozták a nagyurak fényűzését, a főpapok pazarló életvitelét, a lovagok dicsőségszomját és vérontó szenvedélyét, a gazdagok keményszívűségét és a fejedelmek közötti örökös villongást. Elméleti kérdésekről, például a szent angyalok számáról vagy arról, hogy melyik miként tartja a szárnyát, keveset beszéltek. A Bibliából is csak keveset idéztek, amennyit Francesco tanított nekik.” Nem csoda, hogy hamar a figyelem középpontjába kerültek, először a helyi püspök, Ugolino próbálta rendre utasítani őket, majd Ince pápa is aggasztónak találta a létezésüket.

Ne feledjük, a 12-13. században járunk! Ekkoriban a pápai trónuson egy 37 éves gróf terpeszkedett (III. Ince), aki megválasztásakor még pap sem volt. Egy hónap múlva szentelték áldozó pappá, a rá következő napon püspök és érsek lett, és rögvest fejébe nyomták a tiarát, majd − ahogy Jézus tette − egy fehér öszvér hátán bevonult a Lateráni palotába. Ez az a kor, amikor keresztes hadjáratok sokaságával próbálják visszahódítani a muszlimoktól a Szentföldet, eközben Dzsingisz kán Európa felé nyomuló hordáit senki sem veszi komolyan. Dél-Franciaországban az albigens és kathar eretnekek elleni kíméletlen irtóhadjárat során Simon de Monfort azon kérdésére, hogy miként válasszák szét a hithű katolikusokat az eretnekektől, a pápai legátus csak annyit válaszolt: „Öljétek meg mindet, Isten majd kiválogatja az övéit.” Mai ésszel olvasva: hajmeresztő. A tudományos műveltséget pedig az jellemzi, hogy a pápa betiltja Arisztotelész műveinek tanulmányozását.

Ebben a vérzivataros időszakban egy szelíden mosolygó férfi, Isten Szegénykéje viszálykodó városatyákat, városokat békített ki, babonás félelemben élőket szabadított meg a démonaiktól. Népszerűsége úgy megnövekedett, hogy megalapították a ferencesek világiak számára működő rendjét is. Tanaikat pedig elterjesztették egész Olaszországban, a francia, a német és a magyar területeken. Francesco maga járta be a Szentföldet, hogy békét vigyen a muszlimok és katolikusok közé. A katolikus egyháztól elpártolt, elégedetlen néptömegek visszaszerzésére a Vatikán fel akarta használni a ferencesek rendjeit. Francesco hallani sem akart erről, tiltakozott a rend hivatalossá tétele és az Ugolino által kidolgozott Regula (szabályzat) elfogadása ellen is. Ám egyes testvéreket vonzott a pápai támogatás, a címekkel járó anyagi jólét, elegük lett a kolduló életből.

Francesco el akarta kerülni a szakadást, ezért lemondott a Testvériség vezetéséről és remeteként kívánt élete hátralévő részében élni. Egyre gyakoribbakká váltak a látomásai, gyógyított, csodákat tett. Remetebarlangjában bemutatta a közeli falu lakói számára Jézus születésének körülményeit (innen ered a karácsonyi betlehem állításának szokása). Követői hiányolták Szent Ferencet, az a hír járta, hogy kiütköztek rajta Krisztus sebei, meg az is, hogy megölték. Annyi bizonyos, hogy a ferences rend hivatalos regulát kapott, és Francesco hamarosan meghalt. A ferencesek nemcsak a szellemi atyjukat veszítették el, hanem a szabad szellemiségüket is, olyannyira, hogy alig ötven év múltán a domonkosok mellett az eretneküldözés legfőbb élharcosaivá lesznek.

Szunyogh Szabolcs Ferencről szóló regénye lendületes, nagyon olvasmányos. Párbeszédei filmszerűen modernek, a történelmi szereplők lényegesen plasztikusabbak, mint amilyennek az évszázadok során fényesre csiszolt életrajzok ábrázolják őket. Talán még azt is merném mondani: szórakoztató – különösen ha a jelenben játszódó cselekmény fordulatait nézzük. Szinte minden egyes fejezete meghökkentő és mégis kézenfekvő összefüggéseket, tényeket, izgalmas következtetéseket mutat fel, melyek alaposan elgondolkodtatják az olvasót. A függelékben elolvashatjuk a valóságos történelmi események időrendjét, ami igen hasznos sorvezető a (fikciós) regény cselekményének pontos értelmezéséhez. A Szent Ferenc himnuszaiból és prédikációiból bemutatott szemelvények pedig hűen tükrözik ennek a semmilyen skatulyába be nem  szorítható embernek a szellemiségét.

A figyelmes olvasó valószínűleg felfigyel a párhuzamokra és a hasonlóságokra Ferenc korának és napjainknak egyes eseményei, válságai és álságai között. Vizet prédikálni és bort inni sosem ment ki a divatból. Nem is beszélve az egyéb álszentségekről, képmutatásokról, a Tízparancsolat laza (feltűnően kreatív?) értelmezéséről. Isten Szegénykéje pedig – úgy tűnik – nincsen sehol. Sajnos.

Szunyogh Szabolcs (Fotó: Gergely Bea)

Szunyogh Szabolcs: Assisi Szent Ferenc élete
Kocsis Kiadó, Budapest, 2023
352 oldal, teljes bolti ár 4890 Ft,
online ár a lira.hu-n 4352 Ft,
ISBN 978 615 637 2659

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Már a kortársai is úgy beszéltek róla, mint Jézus Krisztus megtestesüléséről. Azt tartotta, ha vagyonod van, kardod is kell legyen, és ha kardot kötsz, előbb-utóbb megsebzel valakit, vagy meg is ölöd. Ő a békében hitt. Szót értett az urakkal és a szegényekkel, a keresztényekkel és a muszlimokkal, sőt még az állatokkal is, hallgattak rá a fecskék, a bárányok és a farkasok éppen úgy, mint a föld népe, a pápa vagy a szultán. Békét teremtett, gyógyított, megváltoztatta az egyházat és a világot.
Életét rejtélyek és titkok veszik körül. Szunyogh Szabolcs könyve ebben az útvesztőben úgy kalauzol minket, hogy közben ott csillog a háttérben a középkori forgószínpad, császárokkal, királyokkal, áskálódó bíborosokkal, szép nőkkel és elszánt lovagokkal. Ez a regény mégsem pusztán a középkori szentről szól, hanem a nagyszerű Francescóról, az emberről, akit már kortársai is Szent Ferencnek hívtak.